Amikor felvonulasok es tuntetesek zajlanak.
Nehany oraja meg gondolkoztam rajta, de valahogy megsincs kedvem kimenni az utcara. Ugyanis eszembe jut az idei marcius 15.
Aznap este egeszen uj elmenyben volt reszem. Sikerult aktiv reszeseve valnom es belekeveredtem a hazankban lassan mar meghonosodo tuntetes egyikebe.
A Blahan “bulizo” tomeg pontosan akkor indult meg a –mint utolag megtudtam- Muveszetek Palotaja fele, amikor egy koffeinmentes kavet kertem a Baross uti McDonaldsban. Minden normalis volt es atlagos, de egyszer csak lekapcsoltak az osszes villanyt es kozoltek, hogy bezarunk. Kozelebb mentem a bejarathoz es meglattam a vonulo csapat elso tagjait: csukjaban, feherre mazolt arccal nezegettek be az uvegen keresztul. Valamelyikuk meg is razta az idokozben kulcsra zart ajtot. Alltunk bent a nemasagban, es vartunk valamire. Furcsa erzes, ilyenben sem volt meg soha reszem. Nem feltem. Felve merem leirni, de az ember nem fel az ilyen szituacioktol, amig valami nagyon rossz nem tortenik vele. Csak merhetetlen duhot ereztem belul, hogy ok itt es most engem korlatoznak a jogaimban. Hirtelen nem volt bennem semmifele szolidaritas lecsuszott emberekkel szemben (neha azt gondolom, hogy az evek soran tulsagosan empatikus lettem bizonyos dolgokat tekintve) csak tombolni tudtam volna, hogy ezeket az embereket az en adombol tulorazo tobbszaz rendor fogja megint szetkergetni.
Raadasul 5 perc mulva kezdodott a Eastern promises cimu film a Corvinban, jegyek a zsebemben. Utolag azert meglepodok magamon, mivel szamomra teljesen ismeretlen duh szallt meg, ilyet meg nem ereztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem rendelkezhetek sajat magam felett. Nem donthetek magamrol.
Egy ido utan a McDonalds vezetosege a hatso bejaraton keresztul engedte ki azokat, akik vallaltak a felelosseget sajat magukert. A vezetoseg kinyitotta az ajtot, mi a vendegek pedig lopva menekultunk.
El akartam erni a moziba es arra kovetkeztettem –helytelenul- hogy majd a csuklyas alakok mellett szepen lesetalom azt a 100 metert es besurranok a moziba. Neki is indultam, de sajnos ekkor ert a kovetkezo meglepetes, a Corvin elott mar felallt a teljes rendori sorfal, pajzsokkal, buszokkal, annyi rendort meg az eletben nem lattam. Ok is egyre felkeszultebbek lesznek az evek (!Jaj!) mulasaval. A rutin es a tapasztalat.
Karnyujtasra volt tolem a mozi, elottem rendorok szazasaval, mogottem a lassan felsorakozo tuntetok.
2 okbol keztem el panikolni:
- tenyleg elkessuk a filmet
- itt tenyleg konnygazzal es azonositoval felsorakozott rendorok vannak es a csuklyasok csak jonnek folyamatosan!!!
Nos mit teszek en ilyenkor, gyorsan vegiggondolom a lehetosegeimet es dontok, kivalasztom a legoptimalisabbat. EN EL AKAROK JUTNI A MOZIBA. Odamegyek a rendorhoz:
“Elnezest, atmehetnek meg mielott hm a tobbiek ideernek?” Ez egy elegge remenytelen vallalkozas volt, egybol tudtam. Dehat meg kell probalni. A rendor hatranezett a fonokere, aki nemet intett. A tovabbi rendoroket is erinto lehetosegeket elvetettem. A "levetem magam a foldre es hisztizek" (meg a vegen bevisznek engem is) verzion kivul az is eszembe jutott, hogy azt mondom, hogy mozijegyem van a Corvinba. Kepzelem, hogy ez mekkora hatast valtott volna ki a rendorokbol :)
Mar eppen megfordultam, hogy szembenezzek a zaszlos es maszkos “barataimmal” es elsurranjak az elso mellekutcaig, amikor helyezkedni kezdtek a rendorok, a sorfal megrandult es egy nagy lyuk keletkezett a sorfalban, ahol kvazi “at tudtam torni” mielott ujra alakzatba rendezodnek es lezarjak a teljes korutat.
Egy kicsit belehuztam, nehogy valaki utanam rohanjon, lefogjon. Meg a vegen a HirTV kamerajanak meselhetek a megprobaltatasaimrol. Ezt az opciot inkabb elvetettem.
Meg sem alltam a moziig. Mikozben elmerultunk a filmben, honfitarsaim ujra megmutattak, hogyan is kell marcius 15-et unnepelni. Lassan mar en is azt kivanom, hogy a politikusok ki se menjenek, ne mondjanak semmit, inkabb pihenjenek egyet es legyenek csaladi programok meg piknik a parkokban.
Nagyon szokatlan es nem kivant, ugyanakkor megis erdekes volt farkasszemet nezni a rendorokkel es a pajzsokkal. Mar ezen is tulvagyok. Az erzes semmihez sem foghato, amikor kb. 20 ember bamban acsorog a meki-ben, es a lekapcsolt villanyok mellett probalja megkozeliteni az ablakokat, mikozben azon gondolkozik, hogy akkor most mi a jo isten lesz, itt toltjuk az estet!?!?
Nem tudom, hogy ez hova vezet. Furcsa itthon elni, tenyleg van valami lehuzo a kulturaban. Mert en barmennyire is tudom, hogy ha sokat teszek, akkor elore jutok, de a tobbseg valahogy nem igy gondolja. Inkabb az utcara megy.
Mindig mindenki masokat akar hibaztatni. Isten ments, hogy most nekialljak politizalni, mert meg vagyok tole faradva, de tenyleg groteszk itthon a helyzet.
Az emberek nem birjak a valtozast. A cegemnel sem, a nagyvilagban sem. Sehol. Mit lehet ott tenni. A VALTOZASROL szol a vilag, errol kellene, hogy szoljon. De valahogy megsem megy nekunk. Es gondolkozom, hogy csak nekunk nem megy vagy ez valami globalis dolog. Nem tudom, csak jonnek a kerdesek, a valaszok viszont ritkan.
A mai melegfelvonulas kapcsan ismet hasonlo a szituacio. Ujra csak ugyanazokat a kerdeseket tudom feltenni.
Mitol valnak egyes emberek toleranssa masok pedig kevesse? Mit lehet tenni annak erdekeben, hogy az emberek megtanuljak elfogadni es tiszteletben tartani a massagot?
Konnyen legyintunk es azt mondjuk ezek az emberek mar ilyenne valtak, otthonrol hoztak, gyerekkorukban lattak ezt.
Muszaj ezen valtoztatni, nevelni, terelgetni az embereket fiatalkorban pl. az iskolaban. Sohasem keso. Es nem szabad ilyenkor feladni mondvan hogy rossz a kozoktatas. Hogy ez valami allami szerv felelossege.
Egyeni felelossegunk is van: a mindennapjaink soran valahogy hatnunk kellene a tarsadalomra. A benne elo emberekre. Akik utana tovabbi emberekre hatnak.
De vajon mit tudunk tenni egyeni szinten, hogy ez hosszutavon valtozzon? Hogyan kellene elnunk es peldat mutatnunk?
